you are running out of miracles

2012 január 31. | Szerző: főnix

 

 Persze ezek csak számok. Kár, hogy nem olyan könnyű felcserélni őket, 178 cm és 62 kiló jóval szimtaikusabb lenne számomra…:)

A fogyókúra nagyjából 13 éves korom óta egyfolytában aktuális téma.
Tipikus stréber dagi kislány voltam, gondolom nem kell senkinek sem
részletezni aki ilyen témájú olvasmánnyal múlatja az idejét, hogy eme 2
nagyszerű “tulajdonság” birtoklásával milyen osztatlan népszerűségre
tesz szert az ember:), így a péntek esti buliból többniyre péntek esti
tv előtti csokitömés maradt. Idővel megelégeltem a dolgot, és 18 éves
koromra sikerült elérni az 52 kilós álomsúlyt. Ezt nagyjából másfél évig
sikerült vért izzadva tartani, a lehető legegészségtelenebb módokon,
felváltva koplalás/hánytatás/sanyargató fogyókúrákkal.

Aztán ahogy megjött az eszem, sajnos a súlyom is gyarapodásnak
indult. Mindig voltak lélektani súly határok( 60, 65, 70, 75 kiló),
amiket elérve újból belekezdtem a nagy fogyókúrába. A tendencia viszont
azt mutatja, hogy minél többet fogyókúrázom, annál nehezebb leszek a
végén,  vészvillogó azt mondja: “A hiba az Ön készülékében van”.

Nem fogyókúra kell ide, hanem életmód váltás. Mi sem egyszerűbb
ennél, gondolná az ember, de az elmélet és a gyakorlat…hát az ég és
föld, na meg ha kitartásom lenne annyi amennyi plusz kilóm:)

Pedig muszáj lesz kiszállni ebből a mókuskerékből, jelen formámban nem érzem jól magam a bőrömben, és ez mindenre kihatással van az életemben, a társasági életemre, párkapcsolatomra, munkára,önbizalomra.
Persze nem csak a külsőségekről van szó, a fogyás csak egy dolog a sok
cél közül, amiket kitűztem magam elé, szép kis listám van, ami
megvalósításra vár, éppen itt az ideje belefognom.

Annak, hogy dokumentálom 2 oka van, egyrészt, hogy így nehezebb
elsunnyogni a dolgokat:), másrészt nem szeretném már a közvetlen
környezetemet ezzel fárasztani, de valahol ki kell engedni a gőzt.